Amiket eddig személy szerint nem tudtam és csak az elmúlt hónapokban ismertem meg. Érdekességek, satöbbi, összevissza.
A "Hányadik hónapban vagy?" kérdésre válaszolni nehéz, a kérdés rettentő pontatlan. A terhességet a legutolsó menszesz első napjától számítják, hetekben. Onnantól kezdve 40 hét az ügy és amikor megtörténik a tudodmi, már hivatalosan kb. kéthetes. Három nagy részre osztható a folyamat, ezek a trimeszterek.
Az első a 12-18. hétig tart és a végére már megvan a baba összes szerve! Azt hittem sokkal később.
A második a legnyugodtabb, itt kezd az igazi pocak nőni és sokkal kevesebb az orvosi vizsgálat.
A harmadik a "terhesség", kb. a 28-30. héttől kezdődik és ismét besűrűsödnek a vizsgálatok. Egyre nehezebb az anyuka mozgása, már tényleg "teher". A betöltött 36. héttől hivatalosan sem koraszülött a baba és onnantól nagyon vártuk, hogy kijöjjön és vége legyen már.
Bogi rettentő sokat mozgott bent és a Nyolcadik utas sorozathoz hasonlóan egész durva mozgásokat produkált, a rekord egy kb. 4 (!!) centis kitüremkedés volt egy féltenyérnyi területen. Horror. :-)
A legfontosabb kérdés itt a "hogyan ismerjük fel hogy szülni kezdünk" volt. Bizony a jóslófájások is tudnak rendszeresen jönni, ilyenkor nagyon belelkesültem aztán persze koppantam.
A szülés előtti napon már feltűnően sokat keményedett be Ani hasa (ilyenkor "kockahas"). A szülés napján délután úgy ismertük fel a szülés kezdetét, hogy ismét a "kamu" fájásokat kezdtük mérni, de másfél órán keresztül 6-5-4 percenként jöttek olyan pontosan, hogy órát lehetett volna hozzájuk állítani.
Két szakaszból áll, az első a vajúdás, amikor kitágul ("eltűnik") a méhszáj hogy kiférjen rajta a baba, a második pedig a kitolás. A vajúdás elsőszülő nőknél akár 10-12 óráig is eltarthat, szerencsénkre nálunk mindössze 3 óra volt. A doki tapasztalata szerint a rendszeres sport sokat segít ebben.
A vajúdást nem úgy kell elképzelni, hogy fekszünk az ágyban és két fájás között unatkozunk. A méhszáj tágulása főként két dolognak köszönhető: egyrészt a baba mozgatja ide-oda a fejét (milyen aranyos), másrészt gravitáció, tehát fekve nem megy. Például Ani sokat ült egy nagy labdán a zuhany alatt. Két fájás között sem unatkoztunk, mert ez nálunk alig néhány másodperc volt, ez idő alatt kellett mondjuk törülközni, kiszaladni a zuhanyzóból, inni, satöbbi.
A kitolás ehhez képest secc-perc, nálunk alig 6-7 volt. A méhszáj eltűnése után Ani azt mondta, hogy már nem fáj annyira és szerinte a legnehezebb rész a vajúdás vége, nem a kitolás. Itt már még az eddigiekhez képest is nagyon fontos, hogy pontosan, de még annál is pontosabban kövessük a szülésznő és a doki utasításait.
Jókat mosolygok azon, hogy a filmekben szülés közben ordítanak a nők és rettentő dramatikus a helyzet. Na pont ilyenkor egy millimétert sem mozdul a baba. Kitolás közben nem szabad fújni vagy hangot kiadni, mert csökkenti a nyomást. Láttam a saját szememmel, ha Ani csak egy icipicit nyüszörgött, egyből megállt a baba, hiába tolt teljes erőből.
Én már egy vérvételtől odavagyok, de a szülést simán végigcsináltam sőt sokszor odanéztem a legdurvább részletekre, mert kíváncsi voltam. Én vágtam el a köldökzsinórt is. Szerintem ilyenkor más állapotba kerül az apuka, ezért bármilyen nyámnyila férfinak tudom ajánlani az apás szülést, egyébként is rettentő sokat segíthet az anyukának. Kitolás közben egyszercsak azt veszed észre, hogy pontosan úgy veszed és tartod bent a levegőt, ahogy egyébként az anyukának kellene. Még jó, hogy nem toltam én is, nem a barnamacit vártuk.
És persze hatalmas élmény. Olyan pillanatokat is láthatsz, amiket az anyuka nem. Például amikor Bogi először nyitotta ki a szemét, épp a szülésznőre a magzatvíz leszívása közben.
A kórházasdi néhány napja apuka-szemmel kissé unalmas, bár dolgos: meglátogatod őket (babanézés csak üvegfalon keresztül), hozod-viszed az ellátmányt és kitakarítod, felkészíted a kecót.
Ha hazajönnek, az első egy-két nap igen fárasztó az új élmény, a sok tanulnivaló és az összeszokás miatt. Nem vészes, csak szépen fű alatt elfáradsz a nap végére. A fürdetést élvezem a legjobban. A pelenkázás nem olyan nagy ügy, az anyatejes baba "terméke" szinte szagtalan és nem undorító. Olyan, mint valami szagtalan mustár.
Meglepetéseket is tud okozni: gyanús volt, hogy Bogi már pár órája nem termelt semmit, ezért kicsit megtornáztattuk a lábát. Az eredmény 10 perc után elkezdett jövögetni, nagyon elégedettek voltunk. De utána... 20 centiről úgy telibe találta Anit, hogy a sugár még csak nem is tartott lefelé, szerintem én nem f*sok ilyen messzire. Becsléseim szerint bőven 1 méter a hatótáv, én szóltam.

Hiába készíted fel a munkatársakat és az ügyfeleket, hiába dolgozol előre, hogy majd lesz egy-két szabadabb heted. Pontosan ugyanannyi meló és e-mail jön be, mint előtte, csak érdeklődésnek lesznek álcázva.
Egy tipikus e-mail ezekben a napokban megkapja a "hogyan vannak" és "gratulálok" fejléceket, a továbbiakban pedig ugyanolyan, mint előtte. Nem röstellem, hogy sokszor szimplán rányomtam a törlésre, ha a gratuláció és érdeklődés után munkáról kezdtem olvasni.
Úgy néz ki holnaptól vége az adásszünetnek és holnaptól lesznek "rendes" bejegyzések is, dehát kedves kockák, a biotechnológiai fejlesztések is rettentő érdekesek, ugye?
iMect means internet, media and other cool things. We're a small company located in Hungary. There is a big footer on every page where you can discover what we do and what happens with us.
Az iMect jelentése: internet, média és egyéb király dolgok. Egy kis magyar cég vagyunk. Minden oldalon van egy nagy lábléc, ahol felfedezheted, hogy mivel foglalkozunk.